Végre elszántuk magunkat, és megvettük a varrógépet, amivel már egy ideje szemeztünk. Egyből ki is akartam próbálni, hiszen néhány nadrág már régóta vár felhajtásra.
Édes szitu volt az első párbeszédünk Apával:
én: -Mikor fogok tudni varrni, ha a gyerekek már elaludtak?
Apa: -Miért, Te akarsz varrni?
Nos, én nem akarom letörni senki szárnyait, bárki nekiállhat varrni. :)
De most mégis én voltam izgatottabb.
Először is fel kellett hajtani a nadrágot. Kifordítva vetettem fel Apával, így csak simán felhajtottam, gombostűvel rögzítettem, és már mehettem is a konyhába, ahol már kicsomagolva várt a kis Singer.
Nekiálltam kitanulmányozni, mit-hogyan, hogyan kell az orsóra feltekerni a cérnát, hogyan kell befűzni (ennél a gépnél speciálisan, de nincs semmi újdonság), mindennel jól haladtam. Az alsó szál felszedésével kicsit megszenvedtem, de végül sikerült.
Nadrág a tű alá, és már suhant is az anyag, gyorsan kész is lett az első szár. De itt gondoltam egyet, használjuk a visszafelé varrást is, csakhogy nem a legvastagabb résznél kellett volna kipróbálni. Sebaj, a tűcserét is meg kell tanulni, miért is ne most rögtön.
Nagyon örültem, hogy végre sikerült géppel is felhajtanom egy nadrágot.
Azért a kép árulkodik, hogy ez volt az első próbálkozás. Rájöttök, mi hibázik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése