Marék Veronika:
Kippkopp karácsonya
Kippkopp, a gesztenyegyerek a havas
erdőben sétált. Odaröppent hozzá barátja, a cinke.
-De jó, hogy találkozunk! Olyan különös dolgot láttam.
Képzeld, fenyőfa nőtt egy házban, a szoba közepén! Te érted
ezt?
-Nem! Rázta a fejét Kippkopp. –Fenyők csak itt élnek az
erdőben.
-Ha nem hiszed, nézd meg magad!
A cinke elvezette Kippkoppot a házhoz,
ahol a fenyőfát látta. Kippkopp felkapaszkodott az ablakpárkányon,
és hopp, beugrott a félig nyitott ablakon. Abban a pillanatban egy
fénylő csillagocska penderült melléje. Kíváncsian nézegették
egymást.
-Kippkopp vagyok! Mutatkozott be a gesztenyegyerek.
Azért jöttem, hogy megnézzem a fenyőfát.
-Szívesen megmutatom neked, mert én itt lakom a fa tetején.
-Jaj de jó, akkor magyarázd meg nekem, miért nőnek a fenyőn
almák és diók?
-Mert ez egy karácsonyfa.
-Nem tudom mi az a karácsony.
-Ne búsulj, mire fölérünk,
megtudod.
Kippkopp mászott felfelé, s közben
ámult-bámult.
-Csillagocska, mik ezek a hinta-palinták?
-Szaloncukrok. Karácsonykor sok szaloncukrot akasztanak a
karácsonyfára.
-Akkor együk meg!
-Még nem lehet!- figyelmeztette
a csillag! Gyere tovább!
Hófehér, könnyű karikák közé
jutottak. Kippkopp egyet a fejére tett.
-Király vagyok, koronám van!
A csillagocska nevetett! –Habkarika
a nevük. Nagyon finomak.
-Akkor kóstoljuk meg a koronámat!
-Még nem lehet. Még nincs itt az ideje!
Egy ág szélén Kippkopp körülnézett,
s a csillagocska máris magyarázni kezdett:
-Nézd, ez egy gyertya, az meg csillagszóró.
-Kippkopp csalódottan jegyezte meg:
-Nem is ég a gyertya! Nem is szóródnak a csillagok!
-Várj, annak is eljön az ideje!
Kippkopp magasabbra mászott, és
csillogó, tarka díszek közé érkezett. Szeretett volna játszani
velük.
- Vigyázz! Össze ne koccanjanak,
mert egy pillanat alatt eltörnek! Vékony üvegből készültek!
- Vigyázok!
Az egyik olyan fényes volt, mint a
tükör. Belenéztek. Nézegette magát Kippkopp, nézegette magát a
csillag. Mulatságos kép bámult vissza rájuk. Akkorának látszott
Kippkopp orra, mint egy krumpli.
Kippkopp elfáradt, s a csillagocska
szaloncukrokból ágyat készített neki. Mély álomba merült.
Ez idő alatt lassan besötétedett.
Elcsendesedett az egész világ. Hirtelen ezüstös hangon
megcsendült egy csengő. Kippkopp felriadt, és ámulva nézett
körül.
-Mi történik itt? Csoda? Varázslat?
Égtek a karácsonyfán a gyertyák,
szikráztak a csillagszórók, s a fa alatt titokzatos csomagok
hevertek.
A varázslat folytatódott. Zene
zendült, énekszó csendült.
Szálljatok le, szálljatok le,
Karácsonyi angyalok,
Zörgessetek máma este minden piciny
ablakot,
Palotába és kunyhóba nagy örömet
vigyetek,
Boldogságos ünnepet.
Kitárult az ajtó, és ott állt a
család. Csak nézték, nézték a ragyogó karácsonyfát. Szemükben
ott csillogott a gyertyák fénye.
-Siess hozzám a fa tetejére!- szólt
a csillagocska. Látod mennyire szeretik egymást?
Igen, látom.
-Akkor már tudod mi az a karácsony?
-Igen csillagocska, köszönöm! Most
szaladok, és elmesélem a cinkének.
