December 12.

Egy kis fenyő karácsonyi álmai

Fenn a hegyen, havas csúcson,
 ahol égig ér a föld,
áll egy karcsú, szép fenyőfa: 
tűlevelű, örökzöld.

Testvérei nagyra nőttek, 
messzire lát mindahány, 
s azt mesélik, hogy a világ

tágas, bár most halovány.

Egy éjszaka arra ébred 
a szép, karcsú, kicsi fa, 
éles fogak marcangolják,
 s szörnyen fáj a dereka.

Fűrész tépi, vágja törzsét,
 szívét járja át a vas,
 könnyezik, jajgat a fácska:
 sejti, nem jön több tavasz.

Egyszercsak egy szánkón fekszik,
 sok - sok más fenyő között, 
s látja, kíséri barátja, 
egy virgonc kis nyúlkölyök.

„Szabadíts meg, nyuszi!” – kéri, 
De a nyuszi mit tehet? 
Csak a városig kíséri 
A szomorú menetet.

S nézd csak: nevet már a fácska, 
mert Karácsony közeleg, 
s karácsonykor fenyőfára 
vágyik minden kisgyerek.

Mesebeli játékboltban aranyhajú angyalok 
 járnak – kelnek, vásárolnak, 
s a mi fenyőnk felragyog: 
Felállítják a fenyőt is 
az égből jött angyalok.

Repes a fa kicsi szíve: 
„Szép vagyok, boldog vagyok!” 
Ágacskáira fölkerülsok alma, mogyoró,
 s rengeteg finom csokimeg a mennyből hullt dió.

Angyalhajjal ékesítve 
vár aztán a kicsi fa, 
besüt a hold az ablakon, 
fényes ez az éjszaka.

Hajnal felé ablak tárul, 
a fához Jézuska száll, 
s mire a házból kiröppen, 
lángol minden gyertyaszál.

A fenyőfa várakozik, 
unja magát, pityereg, 
ám egyszercsak ajtó nyílik, 
s bejönnek a gyerekek.

„Jaj de szép vagy, karácsonyfa!”, 
mondják, s a fenyő örül, 
Így még sose csodálták meg, 
sose rajongták körül.

Hanem aztán mi történik?
 Leszedik a díszeit, 
s ami ehető van rajta,
 a gyerekek megeszik.

Mi arad a szépségéből?
 Nézd: már majdnem meztelen! 
Ijedten bámul a fenyő: 
„Minden kisgyerek ilyen?”

S máris hideg az udvaron 
fekszik árván – didereg. 
Könnye a jeges hóra hull: 
Kidobták a gyerekek…

Csodálkozik a kiscica, 
sírnak a sötét varjak, 
a hóember is szomorú: 
„Szép kis fa, megsiratlak!”

Sokáig szipog a fenyő, 
aztán elcsendesedik: 
Álomországba menekül, 
ahol bármi megesik.

Ő is visszatér a csúcsra,
 ahol égig ér a föld, 
derékig merül a hóba,
 s újra vidám – örökzöld.

S ott is eljön a Karácsony 
- Jézust várja a világ -, 
összegyűlnek a gyerekek 
meg a szelíd barikák.

Ám ott nem bánt senki senkit, 
ott nem vág ki senki fát,
 egymást mesékkel vidítva 
várják Jézus angyalát.

Álmában látja a fenyő: 
fényes erdő közepén
jó gyerekek állatkákkal 
ülnek egy vén fa tövén:

karácsonyfát választanak 
- egy kis fenyőt – maguknak, 
s arra sok – sok ajándékot, 
répát, diót aggatnak…

Következő álmában már
kivágják a kicsi fát, 
hiszen nem erdőben várja
a világ Isten fiát.

Most persze angyal világit,
 ő mutatja az utat, 
mert a fával jó gyerekek
 várják Jézuskájukat.

Téli erdő közepében,
 hol álmában fenyőnk áll, 
hideg, hófedte vidéken 
megjelent nyolc rózsaszál.

S nyomban arra jött egy csacsi:
 hátán anya s gyermeke. 
Angyalok kísérik őket.  
Olyan ez mint egy mese…